.

♥ Nem érdekel miből élsz. Azt akarom tudni mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal. ♥ Nem érdekel hány éves vagy. Azt akarom tudni megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy. ♥ Nem érdekel hogyan is nézel ki vagy milyen a külsőd. Azt akarom tudni elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál, és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd,vagy mindenképp megváltoztatni akarnád. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az eksztázistól megrészegülve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket: legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira. ♥ Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz, hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen! ♥ Nem érdekel ki vagy, és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg. ♥ Nem érdekel hogy hol, mit, és kitől tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi ad neked erőt belülről amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál. ♥

Még annyi mindent mondhatnék neked, mégis évek óta írok egy levelet.. Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden: "Már megtanultam élni nélküled.."